Mikor felé néztem annyit láttam a vonatomrol,hogy könnyes szemmekel bámulja a csillagokat,ahogy én is...Néztem öt egy db-ig majd a kanyarban szemelöl vesztetem..és azon tünödtem talán tényleng szeretet? Talán mégis értem neki valamit egy puszta kalandnál? talán..de mind1..rájöttem arra,hogy öt képtelen vagyok gyülölni és a pokolba kiváni vagy még lentebb..Elég meglátnom és remegek mint télen egy lehullo levél...Sose felejtelek el:)

Nyugszik a hajnal, pihen a táj, nem tudok aludni, mert valami fáj. Téged kereslek, utánad vágyom, mert nem hiányzott így még senki e világon..Mulni fog ha mulni a kell..már enyhülni enyhült..de még mindig könnyezek ha rád gondolok...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.