...Neked én nem jelentetem egy percig sem soha semmit sem, csak játszottál a lelkemme és a szívemmel.mert arra tökéletesen illet ez a kopár sötét világ melybe neveltetél,érezema  a fájdalmat a kint és a magánytól valo retegést..Probáltam a szívemmel feléd cselekedni de semmit sem ért ez az egész..Lehetem én angyal vagy épp ördög neked teljesen mndegy csak szapulhas és máok elöt alázhas..Köszönöm,hogy megdöntöted a szivemen a falat melyet évekig tartot felálitanom,melyet bevéreztetél,szabdalva a lelkemet az ostromod alat..Szeretelek de ez már nem számit eldobsz magadtol mint egy kilehet cigi csiket az ut végén"Szeretlek,megalnék érted mondtad sokszor..most hogy az utunk ketté szakadt te a pofámba vigyorogva állsz és vihorászva törsz ketté ujból..Essen épp jol,hogy szenvedek a suly alat..Valoban..megmutatad mit érek..Mit érek egy állat kezében..De azt sosem tudod meg mien leszek egy ember kezében..:)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.