Takarodj az életemböl,mert csak megrontotad,,mindent felforgatsz amint közeleb lépsz hozzám..legbelül megöl a kin amit még mindig érzek irántad olyan mint egy kés mely darabokra hasitja a szivemet..nem értem még mindig mért nem kelletem mért egy hasonlat kell..kell helyetem...Minek kellek én neked? hogy láncra köss és láss szenvedni az idök végéig? Engedj el..ha eltépem a láncot te is tudod hogy megölek..csak hogy ne fájjon,látni azt hogy mással vagy oly boldog mint mikor azt mondtad nekem hogy tiszta szivböl szeretsz...hiányzik forro ajkaid meleg sugalata, böröd tiszta érintése..csillogo szemed fényének tükre...de Te itt hagytál...és nem kellek neked...csak mint egy szolga aki nem távozhat mig a mester azt nem mondja..olyan vagyok mint egy szar szoba lány akit csak elrugsz ha épp nincs kedved hozzá,...""

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.