Az hogy tiszta szivemböl szeretetelek,mit sem ért,hisz te sosem szerettél..sosem becsültél..mindig meleted állva fogtama kezed..tartoma  lelkedet össze egyetlen cérna szálal,melyet belölem szakitotál ki oly sok év alatt.hogy köttélé vált a kezed alatt..ha megpilantalak a lelkemet csodás virágok illata árasza el,szinesitve,hogy igen élnem kell..élnem,azzal a tudatall,hogy soha nem leszek az enyém,egy kicsit sem..De meleted állva orditva-kiáltva Kérem az Istent hogy védje meg a lelked..Mert én tisztatátalan lény..ki a véredböl szeretne még..Életét áldozná még,hogy felnézz ég kék szemei tükrözö fényébe"...

hagy lássam utoljára.hogy kivagyok..hagy érezem utoljára hogy egy senki vagyok..hagy égjken az ajkaimon forro csokod apro puhasága..enged hogy legyek aki téged annyira szeret.."

Merisd pengéd lelkem mélyébe..hasisd ketté ellenséged a véremmel,enged hogy hüen szolgálhasalak téged..Ne enged el a kezem soha de soha kérlek..Öröké védelek testemel -lelkemel..enged hogy csak egy báb legyek..te peddig az én csodás bábmester...Csak ennyire kérlek..Nem kell a valo világ..elég az álom is ha meleted lehetek.még ha csak távolrol figyelhetem a teteidet"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.