Bár csak értenéd mit érzek mégis legbelül,mennyire fáj az,hogy már nem halhatom édes hangodat..a tudat,hogy már nem vagy a barátom mert a büszkeséged fontosabbá vált nálam.Hogy soha többé nem lökhetlek a hóba az hogy többé nem nevethetek rajtad nem állhatok meleted ha épp valami nyomja a szived...Álmaimban még kisértesz,hogy igen hiányzok..vagy épp te hiányzol nekem.." Én várni fogok rád a lapát mellett ,melyet a homokozoban  felejtettél..és ott ahol engem hagytál el...:/ Csa arra kérlek emlékez arra mit éltünk át ketten egymás mellett..ne arra,hogy mien kicsinyes dolgon uggatunk össze...te többet érsz a büszkességemnél,mint hogy elveszitselek végleg..."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.