Utoljára enged hogy megfogjam a kezed..utoljára enged hogy enyém lehess..

Utána nem érdekel a szép emlék utána nem éget a csokod ize az ajkamon..Utána nem leszek az akit annyira szeretsz"

Nem leszek a bábod..nem leszek az anygalod..nem leszek az öröd..nem leszek soha többé a tiéd...

Láss végre..ha engem akarsz akkor hagy legyek veled..ha nem akkor ne kinozd a lelkemet..ha bizzol bennem akkor csak szeresss"nem kell az üres szo érzelem nélkül..nem kell a csalfa mosolyod nem kell a szived ami nem az enyém"

GYülölöm azt a napot mikor magamra hagytál azért mert nem olyan voltam mint amilyenek te elvártál,sohsem kaptam töled szeretet..csak a tárgyad voltam és éltél ezzel..Nem éreztem egy percig sem hogy érek a szemedbe valamit..mindig probáltam neked megfelelni magam helyet...Mikor gondok jöttek a másommal" akkor kifakadtál...és szenvedtél és szenvedsz mint egy kivert kutya...vissza jönnél hozzám énis mennék de nem tudom mert félek h megint ketté szurod gyenge kis szivemet a hegyes és éles pengédel"

 és ujra a pokolbol kell kimásznom hogy a friss levegöt érezhesem a lelkembe" De nem baj hasisd végig ujra és ujra..majd rájösz..a nagy titokra..De lehet akkor már rég késö lesz..ahogy már most is az"

Nem vehetsz el töle..nem ölheted ki belölem...nem érzem vele kapcsolatba a gyülölet vad szavát..miata lettem az aki most.megmutata az önmagamhoz vezető utat..Tartozok neki...megmutata nekem,hogy kiaz aki nem kell,megmutaták hogy ha hiszek abban hogy van szebb és jobb ujra mosolyoghatok mikor élt még ö nem birok a multba tekinteni,nem akarok rá emlékezni elfolytom magam a démonokat,hogy angyalá válhassak és örizem az álmokat melyeket ano kitüztem" Elérem a lelkem ujra csak egy percre csak egy két másodpercre..látom öt a szívem elzárt szobájába..nézzem az ablakbol,hogy mikor kopogtat hogy nyissam ki az ajtot..Szeretni szenvedés de nem szeretni halál..." Utálni gyengeség..nézzni,hogy boldog fáj..mert nem tudtam megadni azt amire ö igazán vágyott..." Nem leszek soha igazán jó de mindent megteszek,hogy mások felfigyeljenek rá és rám"...

Megtörnék de nem lehet..menem kell tovább és mosolyngom arra a napra mikor vissza térsz hozzám...és nem fogadlak többé tárt karokal..akkor te állsz majd ott könnyes szemekel és nézzel rám..hogy miér teszem ezt...de tévedsz mert ez csak egy arány...csak fél hogy megint elveszhetlek talán örökre..mikor magamra hagytál a pokolba..kin szenvedés volt felvergödnöm magam a felszinre..de te lese szartad..mért fogadjalak vissza?...Talán azért mert oly szépen nézzel és kérlelsz?...Menj oda ahol hagytál..és nézz vissza rám hogy mit dobtál el..akkor tájt...de ezek a kezek mindig kinyilnak feléd majd...lesznek még kötelek melyek majd kihuznak...

Ne omolj össze.még ne,még szükség van rád..még van miért felkelned...Még van kit szeretned még van ut a boldogsághoz...Még nem vesztettél..Állj még fel csak egy perc...Nézz fel..Kövesd a csilagos eget...Emlékezz arra,hogy ö mennyi ér neked...Mennyire szereted...mennyire elbasztál mindent...Fájdalmad tövisként marja szét  szived..nélküle egy darab szakadt ki a testedböl..és ugy érzed semmit sem érsz...De kitudja...van-e még remény..vagy game over ismét.."

Az hogy tiszta szivemböl szeretetelek,mit sem ért,hisz te sosem szerettél..sosem becsültél..mindig meleted állva fogtama kezed..tartoma  lelkedet össze egyetlen cérna szálal,melyet belölem szakitotál ki oly sok év alatt.hogy köttélé vált a kezed alatt..ha megpilantalak a lelkemet csodás virágok illata árasza el,szinesitve,hogy igen élnem kell..élnem,azzal a tudatall,hogy soha nem leszek az enyém,egy kicsit sem..De meleted állva orditva-kiáltva Kérem az Istent hogy védje meg a lelked..Mert én tisztatátalan lény..ki a véredböl szeretne még..Életét áldozná még,hogy felnézz ég kék szemei tükrözö fényébe"...

hagy lássam utoljára.hogy kivagyok..hagy érezem utoljára hogy egy senki vagyok..hagy égjken az ajkaimon forro csokod apro puhasága..enged hogy legyek aki téged annyira szeret.."

Merisd pengéd lelkem mélyébe..hasisd ketté ellenséged a véremmel,enged hogy hüen szolgálhasalak téged..Ne enged el a kezem soha de soha kérlek..Öröké védelek testemel -lelkemel..enged hogy csak egy báb legyek..te peddig az én csodás bábmester...Csak ennyire kérlek..Nem kell a valo világ..elég az álom is ha meleted lehetek.még ha csak távolrol figyelhetem a teteidet"

Bár csak értenéd mit érzek mégis legbelül,mennyire fáj az,hogy már nem halhatom édes hangodat..a tudat,hogy már nem vagy a barátom mert a büszkeséged fontosabbá vált nálam.Hogy soha többé nem lökhetlek a hóba az hogy többé nem nevethetek rajtad nem állhatok meleted ha épp valami nyomja a szived...Álmaimban még kisértesz,hogy igen hiányzok..vagy épp te hiányzol nekem.." Én várni fogok rád a lapát mellett ,melyet a homokozoban  felejtettél..és ott ahol engem hagytál el...:/ Csa arra kérlek emlékez arra mit éltünk át ketten egymás mellett..ne arra,hogy mien kicsinyes dolgon uggatunk össze...te többet érsz a büszkességemnél,mint hogy elveszitselek végleg..."

...Neked én nem jelentetem egy percig sem soha semmit sem, csak játszottál a lelkemme és a szívemmel.mert arra tökéletesen illet ez a kopár sötét világ melybe neveltetél,érezema  a fájdalmat a kint és a magánytól valo retegést..Probáltam a szívemmel feléd cselekedni de semmit sem ért ez az egész..Lehetem én angyal vagy épp ördög neked teljesen mndegy csak szapulhas és máok elöt alázhas..Köszönöm,hogy megdöntöted a szivemen a falat melyet évekig tartot felálitanom,melyet bevéreztetél,szabdalva a lelkemet az ostromod alat..Szeretelek de ez már nem számit eldobsz magadtol mint egy kilehet cigi csiket az ut végén"Szeretlek,megalnék érted mondtad sokszor..most hogy az utunk ketté szakadt te a pofámba vigyorogva állsz és vihorászva törsz ketté ujból..Essen épp jol,hogy szenvedek a suly alat..Valoban..megmutatad mit érek..Mit érek egy állat kezében..De azt sosem tudod meg mien leszek egy ember kezében..:)

Nem hatnak meg az árnyak" hisz a tüzböl csiszolodnak a vágyak..nem vagyok angyal se ördög csak egylány a semmiböl .tele álmokal mely csak vár arra h valora váljon" nem adom fel soha hisz akkor vesztenék..nem félek a magánytol hisz ö szült engem is..mosolyal verem porba a sötétséget és hozom magam utána fényt hogy lássak..leesek a porba de felálok és porlom magam kergetem az álmom hogy soha ne szünjek meg létezni..Védem azokat akik ártanak nekem védek mindenkit igy gyakran esek csapdába.de ekkor töröm én a láncot és üvöltök mint egy vérszomjas Farkas és harcolok tovább...ha Szenvedsz már jo..ha pedig nem akkor csak fogsz.." de sose add fel ez a te sorsod amit csak te alakithatsz ki:)

HA elveszitesz mindent ami a szivednek igazán értékes,nem marad számodra semmi sem csak a keserü és komor magány..A magány ki mindig vigyorogva üdvözöl sötét világában,lehuz megfolyt lassan bilincsbe zár mind addig mig elhal a benned szunyado élet érzés..Legbelül összetörve még akarod a jot akarod a szépet de nem találod a kivezetö utat,sem a bilincs kulcsait.Pedig minden az orrod elöt lebeg a kiut melyet annyira keressel Szinte integetve mutat,hogy itt vagyok" de te tova sziklasz felete mig jön valami ami kinem tép a zord álomodbol"

Csak nézz elöre és menj tovább..keresd azt a büszke utat melyre felnézhetsz késöbb,hgy igen végig csináltam" Menj tovább és bizonyisd be enneka  mocskos világnak,hogy létezzel és legföképp a barátaidnak,hogy miattuk képes vagy akár meghalni is..Csak ök számitanak senki más a föld kerekségen..Hosz ök azok akik mindig ott vannak és támogatni fogják ezt a bizonyos utat..Nézz fel azokra az emberekre kik hisznek benned..És ne keress más kerülö utat..Bizonyisd be,hogy nem véletlenül létezzel..Nem véletlenül vagy a védüncük a vad állatok elött...Hisz neked is van egy hely a világon ha egyszer már veszeted a levegöd és dobog legbelül a kőkemény szív" ne engedd,hogy a sötétség lerántson a mélybe..ha mégis ez történe kelj fel..és harcolj tovább az álmaidért..Vidd végig azt amit már rég elterveztél mutasd meg,hogy kivagy"! Bizonyisd be,hogy a hit igenis egy tudat..:)

Te vagy a fény...Mely elüzte a lelkembe szunyadó sötétséget...Ki megmutata mi maga az erö..Kire felnézzek és teljes szivböl csodálom öt...Ki a halálnál is rosszabból tért vissza..elvesztetél mindent egy csapásra de te elhatároztad magad,hogy akkor is megcsinálod,hamár egyedül kel tapasnod  az elöted állo ösvény porait. Hatalmad mely a lelkedböl ered magával, rántot engem is veled,...Szemeid tüzessége felperzselte a lelkemebe nyugvo árnyat..És felébredtem végre a gyilkos álomból..Harcolni fogok...mosolyogni és nevetni..Érezni a napsugarinak báját szomoru arcomon..És létednek tökéletes álmát..mely 1 célt tüzött ki eléd,mely engem mint embert teljesen megszelidít. Erössé tesz és boldogá:)Te voltál sötét Barlangban az egyetlen szikra mely megmosolyogtata jégé fagyot lelkem szilánkjait a láthatatlan ködbe..Át vágtad fényedel a gonoszt..Kivitél a fényre mely elsö retentöen ijesztö és félelmetes volt..De melleted állva tündökölök a csodás hágoról..Vissza nézzek de semmi sem köthet oda..Hisz itt vagy te aki biztatva maradásra kér engemet..Ki csak annyit  mondj,hogy mutasd meg a lelkedet" És tiéd lesz az egész világ:))Érted megteszem,érted feláldozom nevetséges lelkemet..Megvédlek saját magadtol hisz te nem egy ár vagy ki bátran gyilkol hanem egy szeretö Angyal:) Kit elárultak még ano..De felált a poraibol és saját magával vetödöt a harcba..Ha az ez  az ami boldoggá tesz majd akkor harcolok én helyeted:)

Lehetsz te bárki..lehetsz akármi lehetsz maga a sátán,vagy maga éj egyik démona,Lehetsz te a fény a sötétségben vagy épp bármi..ha rád gondolok már attol össze esik a gyomrom a remegesétöl..ha meghallom gyengéd és határozot hangodat a szivem heveseben ver mint általában szokot..Megvédlek a múltadtól megvédlek a haláltól..megváltlak a fájdalomtól...viseld azt a páncélt amit adok..Használj ara amire való vagyok.."Nem vagyok angyal se démon..csak egy kutya akit senkisem tudot megszeliditeni senki soha..Neked kezedbe adom a láncom melyet senki sem kaparinhatott meg..Reteggjen a haragosod ha az oldaladon vagyok...Bántson bárki,mocskosul bünhödni fog...Senki nem bánthat hisz te vagy az isten a szemembe..Az álomba a szépség..A vágy a félelem a kétely ez vagy mind számomra:) Mindig meleted fogok lenni még akkoris ha a porázt csak elhajitod a mélybe..Ha bajban vagy megérzem és eljövök érted:)))

Lehetsz bárki ha jol veszed fel a jelmezed és állarcodat..de ami legbelül vagy azt csak a szivedhez valo kulcs tudja mutattni az utat...Játszd csak meg magad mind addig mig valaki észre nem veszi a tiltot ösvényt amit magad elött is zárva tartasz hisz azt hiszed,hogy az király ami a sok marha csinál...Hát  hajrá..de attol ha valaki beugrik a kutba neked még nem kéne..vagy te is szeretsz uszni 4m mélyen a mocsok között? Oda szeretnéd a sirod megásni? Szép életed lehet ezekszerint ha még a testedet sem vagy képes tisztelni nem,hogy a lelked...Fuss csak a külvilágba kövesd a csordát....Legyél olyan mint a tuca marha..egyikben sincs semmi uj max a szinük más" vagy a szemük szine...de a pecsét ugyan az mindegyik farán...Én magam leszek és nem egy másolat...mért legyek egy felesleges kaccat akire rá unnak az emberek ha kimegy a divatbol? Mért vegyem poénra ha valaki menönek számit mert tacsra vágja magát a sok hülye miat? Nézz le...de többet fogok érni mint te;)

Olyan vagy sokak számára mint egy isten mint valami fénylö aranykincs..De mégis mivagy valojában?...Átnézzel mindenkin aki nem abbol a körböl  van ahonan te.. Neked világ életedbe csak csetintened kellet hisz egy királyi sarj vagy..De ez nem jogosithat fel senkit sem hogy mássokal ugy bánj ahogy a más a kobor kutyával..Olyan vagy mint egy hurikán amely magával visszi a jo dolgokat egy távoli mezöre..Ahol senki sem találja meg azt amit elvetél..Mindig mindent csak magadnak akarsz..Rajzolni tudsz de mást nem..csak élösködni azon aki nekem fontos..Felse tünik neked,hogy uttál meg annyi ember..de te csak csinálod tovább a kis terveved" Egyszer le számolok végleg veled..és akkor a te arcod lesz épp meleg..Az enyém pedig jég hideg..és mig te sirsz a lábaimra borulva én mosolygok,hogy tud még mindig nem kellesz nekem" Tanuld meg a leckét..ne becsüld le a gyengébbeket mert lehet te huzod a rövidebet..Nem az az erös akinek sok pénze van hanem az akinek hatalmas szive is van mellé:) Rajzolgass csak tovább..Csak figyeéj közbe mit vetsz a vászonra"

Sokak nem értik mi fáj..Sokak nem látják át azt ami aproságnak tünik..másoknak igenis nagy dolog..Alkotnak játszanak..És értetlenül pofátlankodnak mások személyes terébe.És támadnak,hpgy miért ez és miért az..Kinek mia fontos..valakinek a körme,haja,testi adotságok.Valakinek a jellem a küllem és egyébb feledésbe mondhato naiv érvek"Van egy nap mely sokaknak fontos de valahogy csak azok kapnak tiszteséget ezen a napon akiknek van valami favourite helye a csoportba..És vannak azok akiket észrese vesznek mert épp nem egy az izlésük.."Az ö álmaikat senki sem látja és nem is érti csak ö maguk..meg akik ebbe a csapatban játszanak..Ök sosem lesznek elég jok ,hogy a világ rájuk kacsintson..mindig lesz náluk fontosabb" mind addig mig megnem törik a kör" és tovább nem áll kérdés a társai álmát is eltörli? erre sose gondol senki sem..csak arra hogy végre engem is észrevettek és nem csak egy árnyék vagyok..de mitsem ér..járhatsz fényben de sosem fogsz égben mivel a mohoságod fog elvakitani. és ebböl az inluziobol csak valami fájdalmas dolog rázhat ki semmi más...

M

égse"

Vannak szavak melyek tul hamar és könnyedés mondunk ki megondolatlanul...

Amint eljön a mondatunk valod sulyának napja megváltozik az álláspontunk...

Nem agodnék én miatad" ...valahogy tul könnyen mondtam valahogy elkapkodtam...Mikor elköszönt tölem a szivem meghasadt abban a másodperc sorozatba...Miért fáj most mégis? Hosz tudom hogy vissza tér...de valahogy mégis bennem van a mivan ha mégsem"...Agodalmakat melyeket a félelmeim szülnek oly valodinak látszanak...félek hogy ismét elveszitek egy számomra közel állo személyt...Lehet hogy még egy percet sem töltötem vele ugy hogy tölem ül egy 2 métere..de mégis meghasadna érte a szivem ha nem halhatnám többé az örangyalom kecses és határozot hangját"

Takarodj az életemböl,mert csak megrontotad,,mindent felforgatsz amint közeleb lépsz hozzám..legbelül megöl a kin amit még mindig érzek irántad olyan mint egy kés mely darabokra hasitja a szivemet..nem értem még mindig mért nem kelletem mért egy hasonlat kell..kell helyetem...Minek kellek én neked? hogy láncra köss és láss szenvedni az idök végéig? Engedj el..ha eltépem a láncot te is tudod hogy megölek..csak hogy ne fájjon,látni azt hogy mással vagy oly boldog mint mikor azt mondtad nekem hogy tiszta szivböl szeretsz...hiányzik forro ajkaid meleg sugalata, böröd tiszta érintése..csillogo szemed fényének tükre...de Te itt hagytál...és nem kellek neked...csak mint egy szolga aki nem távozhat mig a mester azt nem mondja..olyan vagyok mint egy szar szoba lány akit csak elrugsz ha épp nincs kedved hozzá,...""

Mért nem veszed észre,hogy ha igazán a barátom vagy,hogy mikor döffösz le és téped ki a testemböl a lelkem? Mért kell a orba tapasnod ugy mint egy szakadt cigi csiket..amire 2 perccel ezelött még szükséged volt...Mért nem szeretsz ugy aki vagyok?Mért siratsz meg oly gyakran..csalodást okoztam volna? Sajnálom de csak egy ember vok...de a te szavaidbol itélve csak egy senki..Fogadj egy el igy ahogy vagyok..Nem akarlak bántani..de te mégis bántasz olvashattad már ezt a feliratot" Bánj ugy mássokal ahogy azt szeretnéd hogfy veled is bánjanak" de ettöl független felnyalatod velem a retkes padlot...és észre se veszed csak tátod a szádat,hogy mia jo isten a bajom..Csak ennyi,hogy miota személlyesen ismersz kerülsz..kerülsz mint az emberek a különcöket...sajnálom,hogy ennyire szar barát vagyok,,sajnálom hogy probálok megfelelni...de te félre löksz mint egy szemétgalacsint..és csak a takarito szolgálatra bizzod" azt akit egyszer a barátodnak tekintetél tényleng ennyit jelentetem volna számodra?

Mintha nem tudnám...De egy kikötöt kutya sorsa mindig csak a láncig ér" Ha szabadon van akkor is tudja legbelül,hogy most megtehet bármit de ö a lánc szolgálja semmi több...Hiába veri a gazdája ö kitart mellete..mind addig mig megnem unja,hogy csak bántja a szeretet lény" És kinem tör a láncfogságából és nem kezd el pusztitani..Könyöröghet a gazda" nem lesz kegyelem...Elszabadulni a gondolattol és az érzelmektöl remek dolog..hisz nem fáj többé a mult,tet semmi sem..A küzdelem feladása néha jo néha nem..de általában sosem vezet sikerhez a kemény munka..hisz egy cigány se dolgozik soha..mégis gazdagabb mint az aki az egész életét halálra dolgozta...Hol van ebbe egyenlöség? Nézzetek,látomások..keresem az utat de nem találom..vagyis tudom mere kéne kanyarodni de nem tudom megtenni..még nem...."

Sokszor eltünök mikor rola beszélsz..beszélsz áhitatal..szeretettel..vággyal töltve...És nem érted mibajom van...Semmi..hát tényleng ennyire vak lennál? Hogy felsem tünük hogy átszurod szivem megannyi törrel?Ennyire észrevehetetlen számodra az,hogy mennyire fáj? Ennyire vak lennél?talán..talán ideje lenne elengednelek...felse tünne neked....hisz ott lenne ö..akit az én képemre probálsz formálni..csak tudnám mért nem jo neked az eredeti...

Sirok majd éjszakákán mint gyeremek az anya halálakor' Ordit majd belölem a fájdalom...de nem fog menni ha mindennap látlak vele...elfoglak felejteni..és akkor a lelkem legjobb db-ja hal majd meg..elfelejtek majd szeretni..és egy érzéktelen rohadékal lesz több a világ..akkor nem fogok melleted állni..és mikor már mindeknki otthagyj és visszajönnél hozzám...az ajto mely egykor csak elöted állt nyitva öröké bezárul"

csalodtam benned, de csalodni fogsz te is

magányos lettem, de az leszel te is

elhagytál engem, de elhagynak téged is

elfelejtettél engem, ahogy elfelejtenek majd téged is

ha 1x megkapod azt, amit adtál nekem is^^

Teltek a percek,órák,napok,hetek,honapok,évek szép lassan...de az a tüz melyet irántad éreztem és érzek egy könnycseppel se enyhült...se felejtödöt..A szivem csak érted kiállt fel a régiségböl..nem a multbol énekelek..hanem a szivemböl mely teljes hangerön üvölti hogy tiszta szivemböl szeretlek" Mikor hozzám érsz vagy rám nézzel a szemem ragyogni kezd..és csak te jársz a fejembe...milyen jo és szép volt régen minden..te vagy az az ember akit tiszta szivböl szeretlek...csak egy halvány remény ég még bennem,hogy talán mikor átöleltél..igazat mondot a szived..és talán te is szeretsz..bárcsak igaz lenne..és a holdfény ragyogo viztükrén csillogna vissza a tökéletes csok mely a szádrol de sokkal inkább a lelkedböl tör elö..."

Dallam mia szivembe szol ritmusra ver a lélekkel..melyet annyira féltetünk egykor..De lángra kéll mert a sziv dallama szoll..táncolni vágy az éjjel..hát érezd velem a ritmust érezd a szerelemmem égetö tüzét..riszáld velem a haladoklo testedet..mosogoly szivböl csokolj érzésell rajong körbe és társajunk az éjjel,," sose felejtsd el a dallamot"

Orditok mint egy láncra kötöt démon a vadonba...hallja az egész világ" Mégis mindenki keresztül nézve rám fut elöre a boldogság felé..én csak orditok tovább..és üvöltöm tiszta szivböl,hogy szeretlek" Nem adom fel harc nélkül hisz tudom,hohy nekem ki vagy..bármit tehetsz nem engedem el a kezed..csak lépj közeleb hozzám és szeres" bánts kinozz csak érezem a leheleted firrs páráját az arcomon...hogy tudjam itt vagy ...kinoz bátran odadom a korbácsom:) töled eltürök minden fájdalmat..hisz te vagy nekem a fény a vak sötétben:)Figyelj fel a hangra ami a szivedben halkan sutog felém" én hallom mit mond..és reménykedek,hogy nem hazudsz" várok mig megtalálod a lakatom kulcsát a zsebedben és ujá születhetek neked..Láncaimat levetve csak neked élve...leszek én az ör angyalod ki bárkitöl megvéd..ki a széltöl is ova fél:)...

Az a tüz mi egykor kettünkt közt éget mint egy fákly az utszélén már rég kialaudt...kialudt vagy gyengült a lángja?...Eltelhet x év..ha a sziv csak is utánad ordit tiszta torokbol..te hiába figyelsz rá kiabálsz vissza...a büszkeség fontosabb mint,hogy vissza térj" Kinozhattod a lelket,kinozhatsz engem..minnél jobban bántasz annál inkább kivánlak...Kinozz még bátran..legalább foglalkozol még velem...vagy ölj meg...vágd el szeretö szivem láncait és eressz szabadon...vagy pedig Lángolj" Lángolj mint egykor..egykor mikor csak szinjáték volt...talán...de szép volt a mese:) Akarom még 1x látni,hallani utoljára a szádbol,hogy Szeretsz"